A cukorbetegség a leggyakoribb anyagcsere-rendellenesség, a szénhidrát-felhasználás zavara. Korai felismerés és megfelelő „karbantartás” nélkül szövődményeivel komolyan rontja a beteg életminőségét és életkilátásait. Hazánkban több mint 750 ezer felismert eset van, és még ugyanennyien lehetnek a diabétesz előszobájában vagy diagnózis nélkül.

Az érintettek tizedét jellemző 1-es típusú cukorbetegség napok-hetek alatt is kialakulhat, főleg gyerek- és fiatalkorban. Heves tünetekkel kezdődik, mint a folyamatos szomjúságérzet, állandó vizelési inger, jelentős fogyás. A szervezet saját maga pusztítja el az inzulintermelő sejteket, így a diagnózist élethosszig tartó folyamatos inzulinpótlás követi. A tudomány jelen állása szerint az autoimmun hátterű cukorbetegség nem megelőzhető, és nem gyógyítható.

A 2-es típusú cukorbetegség ezzel szemben hosszú évekig tünetmentes lehet: a beteg hozzászokik a magasabb vércukorszinthez, azzal „érzi jól magát”. Pedig a vérben keringő cukormolekulák rendkívüli rombolást végezhetnek a szervezetben. Károsodhatnak a nagy- és kiserek, az idegek, és ez súlyos következményekkel jár: sokszor már a betegség felismerésekor fennáll a retinakárosodás, a veseműködés romlása vagy a végtagi érzésvesztés. Az idegkárosodás és a lábfej elégtelen vérellátása miatt hosszabb távon nagyon gyakori az amputáció.

Kevesebbet hallunk arról, hogy a diabétesz társulhat szív-érrendszeri betegségekkel, és rontja azok kilátásait: sokszor szívinfarktus, szívkoszorúér-betegség vagy agyi érelmeszesedés kapcsán derül ki a valószínűleg évek óta fennálló magas vércukorszint. Mégis, sokan elbagatellizálják állapotukat vagy csak belenyugszanak a diagnózisba. Hányszor hallom ingyenes lakossági szűréseken: „Apám-anyám cukros, én mit erőlködjek?”, „Egészséges az anyukám, csak a cukrára szed gyógyszert.”, „Cukros a férjem, de a sörről és a fehér kenyérről nem tud lemondani”. „Nem méregetem én a cukrom, jól vagyok. Különben is, mázsa alatt nem férfi a férfi”.

Persze, fontos, hogy ne kizárólag a betegség határozza meg a mindennapjainkat, de vállalnunk kell a felelősséget állapotunkért. Hiszen a már kialakult cukorbetegség szövődményeinek kockázata csökkenthető, az állapotromlás megállítható vagy lassítható a kezelés komolyan vételével.

De mi is pontosan a 2-es típusú cukorbetegség? Miért ilyen fontos foglalkoznunk vele?

Sejtjeink működéséhez energiára van szükség, melyet szervezetünk a szőlőcukor „elégetéséből” állít elő. Étkezés után megemelkedik a vércukorszint, és ez a hasnyálmirigyet fokozott inzulin elválasztásra serkenti. Ez a hormon segíti a sejtek szőlőcukor-felvételét és raktározását, ezzel tartva egyensúlyban a vércukorszintet.

A cukorbetegség kialakulásának hátterében összetett folyamat áll: amikor a sejtek egyre érzéketlenebbé válnak az inzulinra (inzulinrezisztencia), a cukoranyagcsere egyensúlyát csak egyre fokozódó inzulintermeléssel tudja a szervezet biztosítani. Ekkor még általában normál vércukorértékeket mérünk, csak az esetleges inzulinszint-mérésből derül fény az eltérésre. A folyamatos „túltermelés” eredményeként évek-évtizedek alatt lecsökkenhet az inzulintermelő kapacitás: az ilyenkor már elégtelen inzulinmennyiség miatt kórosan magas cukorszint alakul ki a vérben és a vizeletben.

A felismerés nem egyszerű, de például a fokozott szomjúságérzés, tartósan száraz bőr, viszketés, lassan gyógyuló sebek, visszatérő fertőzések esetén mindenképp gondoljunk a diabétesz lehetőségére!

A magas vércukorszint akár egy csepp vérből végzett vizsgálattal is „elcsíphető”: az ujjbegyből, éhgyomorra mért 5,6 mmol/l, vagy étkezés után mért 7,8 mmol/l feletti érték esetén a mérést laborban, vénás vérből is el kell végezni. Ha az éhgyomri mérés 7 mmol/l, vagy a 2 órás cukorterheléses vizsgálat 11 mmol/l feletti értéket mutat, sajnos már fennáll a cukorbetegség. Ha az éhgyomri érték már magasabb a normálnál, de még 7 mmol/l alatti, károsodott éhomi vércukorértékről beszélünk. Szintén a cukorbetegség előállapota a csökkent glükóztolerancia, ilyenkor már romlóban a szénhidrátfeldolgozás képessége: emelkedik az étkezés utáni érték.

Kiknek érdemes a rendszeres, minimum félévente-évente ismételt vércukorszint-mérés? Kockázati tényező a 35 év feletti életkor, a hasi elhízás, a fennálló magas vérnyomás, a vérzsírok megemelkedett szintje. A családi halmozódás jelentős: egy szülő esetén 40%, mindkét szülő diabétesze esetén 60% a betegség felbukkanásának esélye a következő nemzedékben.

A modern kori információdömping ellenére – vagy talán pont amiatt – nehéz megtalálni az arany középutat: hogyan éljünk egészségtudatosan, milyen étrendet kövessünk, úgy, hogy azért ne minden erről szóljon az életünkben. Sokan pont emiatt hagyják abba a cukorbetegségben előírt életmódkezelést, mert túl szigorúnak, korlátozónak hiszik a szabályokat. Pedig érdemes átvenni az irányítást saját sorsunk felett: számos kutatási eredmény és tapasztalati tény mutatja, hogy az időben bevezetett életmódváltással javítható a szénhidrát-anyagcsere! A túlsúly csökkentésével, lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó kiegyensúlyozott étrenddel, napi legalább 30 perc fizikai aktivitással, természetes étrendkiegészítőkkel elkerülhető, vagy jelentősen késleltethető a betegség kialakulása.

Soltész Erzsébet dietetikus

A Diabess.hu külsős szakírója – maga is cukorbeteg érintettként – dietetikai előadások, egészségnapok, vállalati egészségfejlesztési programok során igyekszik átadni a cukorbetegséggel és a kiegyensúlyozott táplálkozással kapcsolatos ismereteit. Kilenc év aktív alapítványi munka után jelenleg külsős tanácsadóként vesz részt az Egy Csepp Figyelem Alapítvány edukációs projektjeiben.

Fő érdeklődési területe a kiegyensúlyozott táplálkozás és az emésztőrendszeri mikrobiom szerepe a metabolikus szindróma megelőzésében. A rosttudatos táplálkozásról szóló, dietetikus szerzőtársával írt könyve 2020-ban jelent meg A rost jó! címmel. Rendszeresen kérik fel szakértőnek a cukorbetegséggel és a rosttudatos táplálkozással kapcsolatos cikkek, szakmai anyagok kapcsán.