Cukorbetegség: tünetek, típusok
A cukorbetegség a leggyakoribb anyagcsere-rendellenesség, a szénhidrát-felhasználás zavara. Fő jellemzője az egészségesnél magasabb vércukorszint.
Az érintettek tizedét jellemző 1-es típusú cukorbetegség rövid idő, akár hetek alatt is kialakulhat, jellemzően gyermek- és fiatalkorban. A szervezet saját maga pusztítja el az inzulintermelő sejteket. Az inzulintermelés emiatt egyre csökken, a vérben keringő cukor egyre több. Mivel az energiát adó cukor nem jut be a sejtekbe, ezért a szervezet éhezik. Tünetei a folyamatos szomjúságérzet, állandó vizelési inger, jelentős fogyás, acetonos lehelet, erőtlenség, később akár eszméletvesztés és kómás állapot is bekövetkezhet. Az életben maradáshoz élethosszig tartó folyamatos inzulinpótlás szükséges. A tudomány jelen állása szerint az autoimmun hátterű cukorbetegség nem megelőzhető és nem gyógyítható.
A 2-es típusú cukorbetegség kezdetben tünetszegény, évekig észrevétlen maradhat. Sokszor a szövődmények hívják fel a figyelmet az állapotra. Az inzulintermelés kezdetben normális, vagy akár fokozott is lehet, de az inzulin hatékonysága csökken: ezt nevezik inzulinrezisztenciának. A magasabb inzulinszint oka és egyben következménye az elhízásnak, amely a magasvérnyomás-betegséggel, kóros koleszterinszinttel együtt gyakori „kísérője” a cukorbetegségnek.
A 2-es típusú cukorbetegség akár évekig tünetmentes, az emelkedett vércukorszint kezdetben nem mindig okoz panaszokat. A cukorbetegség jellemző tünete az állandó szomjúságérzés (és szájszárazság), jelentősen több folyadék fogyasztása, több vizelet ürítése és a nem szándékolt fogyás. Jelentkezhet állandósult fáradtságérzet, és ha már nagyon magasra emelkedik a vércukorszint, akkor az étvágytalanság mellett hányinger és hányás is. Előfordulhat homályos látás, nehezen gyógyuló bőrfertőzések, a női nemi szerv viszketése, a férfi nemi szerv gyulladása. Szélsőséges magas vércukorszint esetén akár tudatzavar, eszméletvesztés is bekövetkezhet.
Érdemes rendszeresen, legalább éveként ellenőriztetni a vércukorszintet, különösen a betegség családi előzménye és hajlamosító tényezők (pl. 45 év feletti életkor, elhízás, magasvérnyomás-betegség, magas koleszterinszint, mozgásszegény életmód) esetén.
A cukorbetegek kb. 90%-át érintő 2-es típusú cukorbetegség évek alatt alakul ki, és kezdetben teljesen panaszmentes is lehet. Sokszor egy más okból adódó kórházi kezelés (baleset, infarktus, epekőműtét stb.) során derül fény a magas vércukorszintre. A jellemző tünetek (fokozott szomjúságérzés, gyakori vizelés, nehezen múló fertőzések, tartós fáradtságérzés, stb.) alapján gyanakodni lehet a cukorbetegségre, de a diagnózis csak vénás vérből végzett laborvizsgálat alapján mondható ki. Cukorbetegségről beszélünk, ha az éhomi vércukorszint 7 mmol/l vagy afeletti, vagy a nap során bármikor (étkezés után tetszőleges időpontban) eléri, ill. meghaladja a 11,1 mmol/l értéket. Az egészséges tartományt meghaladó, de a fentieknél még alacsonyabb értékek a cukorbetegség „előszobáját” jelentik.
A diagnózis felállításakor a megfelelő kezelés mellett ellenőrizni kell, nincsenek-e már szövődmények az esetleg évek óta fennálló magasabb vércukorszint miatt. A háziorvos a frissen diagnosztizált cukorbeteget többféle szakorvosi vizsgálatra irányíthatja, és javasolhatja a diabetológiai szakellátásban való részvételt. A jól beállított cukorbetegnek is néhány havonta el kell mennie kontrollra háziorvosához, illetve ha szakorvos kezeli, a diabetológiai ambulanciára. Leggyakoribb, rendszeresen ismételt vizsgálatok:
- Kezelőorvosi kontroll, ennek során panaszok megbeszélése, otthoni vércukormérések adatainak elemzése
- Laborvizsgálat, ezen belül az elmúlt 2-3 hónap cukoranyagcsere-helyzetét mutató HbA1c, koleszterinszint, vérzsírszint, vesefunkció ellenőrzése
- Rendszeres vérnyomásmérés,
- Erek állapotának felmérése, szívműködés ellenőrzése
- Lábak vizsgálata: idegbántalom (neuropátia) szűrése, végtagi keringés vizsgálata, sérülések-fertőzések időbeni felfedezése
- Szemész által végzett szemfenék-vizsgálat a retinakárosodás kizárására, időbeni felismerésére
- Fogászati ellenőrzés legalább félévente-évente
- Dietetikai tanácsadás az étrend elsajátítására
- Egyéb panaszok (bőrtünetek, halláskárosodás, szexuális képesség problémái) esetén háziorvos által javasolt további ellátás
A cukorbetegség diagnózisát csak a laboratóriumi körülmények között, vénás vérből történő vércukorszint-meghatározás alapján lehet kimondani. A normál anyagcsere és a cukorbetegség között többféle átmeneti állapotot azonosítanak (emelkedett éhomi vércukorszint – IFG, csökkent glukóztolerancia – IGT), ezeket „prediabetes” néven is említik. Tényleges cukorbetegséget (leegyszerűsítve) az éhgyomorra mért 7 mmol/l vagy magasabb vércukorszint és a laboratóriumi körülmények között végzett vércukorterheléses vizsgálat (OGTT – orális glukóztolerancia teszt) 11,1 mmol/l vagy afeletti 2 órás értéke alapján állapítják meg. Az ujjbegyből történő mérés sokat segíthet a cukorbetegség gyanújának felismerésében és a gondozásban, de diagnózis felállítására nem alkalmas.
Sejtjeink működéséhez energiára van szükség, melyet szervezetünk a szőlőcukor ” „elégetéséből” állít elő. Étkezés után megemelkedik a vércukorszint, ez a hasnyálmirigyet fokozott inzulinelválasztásra serkenti. Ez a hormon segíti a sejtek szőlőcukor-felvételét és -raktározását, így tartva egyensúlyban a vércukorszintet.
Inzulinrezisztenciának nevezzük, ha a sejtek érzéketlenebbé válnak az inzulinra, ekkor az inzulin hatékonysága csökken. A megfelelő vércukorszintet ilyenkor fokozott inzulintermeléssel biztosítja a szervezet. Ekkor a vércukorszint még általában nem emelkedett, de az inzulinszint a normális többszöröse lehet. Inzulinrezisztencia állapotában a vér inzulinszintje étkezés után megugrik, majd a több inzulin hatására a vércukorszint hirtelen csökken le: ennek tünetei lehetnek az elviselhetetlen szénhidrátéhség, remegés, szédülés. Az inzulintermelő képesség hosszú távon kimerülhet, ekkor már megemelkedik a vércukorszint is, kialakulhat csökkent glükóztolerancia, majd cukorbetegség.
Az IR jellemző velejárója a hasi típusú elhízás, gyakori tünete az étkezés után jelentkező rosszullét, édesség utáni sóvárgás, és „hipós” tünetek (izzadás, szapora szívverés, remegés) is felléphetnek. Nőknél az inzulinrezisztencia gyakran társul a PCOS mozaikszóval jelzett policisztás petefészek szindrómával, ilyenkor a hormonális szabályozás komplex zavara a szénhidrát-anyagcserét is érinti. Az IR hosszú távú életmódterápiával tartható karban (étrend, testmozgás, lelki gondozás a fő pillérek, emellett szakorvosi felügyelettel a hormonháztartás és szénhidrát-anyagcsere gyógyszeres támogatására is szükség lehet).
A cukorbetegek tizede az úgynevezett 1-es típusú cukorbetegséggel él: ekkor a szervezet saját maga pusztítja az inzulintermelő sejteket. Az élethosszig tartó inzulinpótlással kezelhető betegség jelenleg nem megelőzhető és nem gyógyítható. Bizonyos esetekben előfordul a családi halmozódás, a ritkább típusok egy részénél genetikai ok áll a háttérben. Speciális vizsgálatokkal lehetséges a különleges cukorbetegségek beazonosítása.
Az életmóddal is összefüggő 2-es típusú cukorbetegség gyakran generációról generációra jelentkezik a családon belül. Közvetlen felmenők érintettsége esetén a következő nemzedék cukorbetegségének esélye nagyobb. A kialakulás ellen egészséges életvezetéssel, kiegyensúlyozott táplálkozással, rendszeres testmozgással érdemes küzdeni. A genetikai hajlam mellett növelheti a cukorbetegség kockázatát a túlsúly/elhízás, a mozgásszegény életmód, a kóros koleszterinszint, a magasvérnyomás-betegség és a 45 év (újabb szakirodalmak szerint 35 év) feletti életkor.
Terhességi cukorbetegségnek (gesztációs diabétesz) nevezik a várandósság során felismert cukorbetegséget. Tünetszegény, legtöbbször a 24-28. heti terheléses vércukorszintmérés (OGTT), illetve ismert kockázat esetén a terhesség első harmadában végzett szűrés során derül rá fény. Az egészségesnél sokkal magasabb vércukrok esetén jelentkezhet szájszárazság, fokozott szomjúságérzés, megnövekedett vizeletmennyiség. A vércukorszint normál tartományban tartása a cél: az előírt étrend követésével étkezés előtt 5,3 mmol/l alatti, étkezés után 1 órával 7 mmol/l alatti vércukorszint a célérték. Az étrend a kiegyensúlyozott táplálkozás elveit követi, de a napi megengedett szénhidrátmennyiség szigorúan korlátozott (általában 140-180 gramm). A vércukrot hirtelen/jelentősen megemelő ételek, italok kerülendők. Ha az étrend követése mellett is magasabbak a vércukrok, inzulinkezelés szükséges (amely a szülés után szinte mindig elhagyható). Az édesanya szülésig tartó kezelése, megfelelő anyagcsere-állapota a születendő kisbaba egészségének záloga.
Terhességi cukorbetegségnek (gesztációs diabétesz) nevezik a várandósság során felismert cukorbetegséget. A tartósan/jelentősen magasabb vércukorszint kockázatot jelent a babára, így fő cél az édesanya vércukorszintjének egészséges határok között tartása (3,5-7,0 mmol/l). Ezt az előírt étrend fegyelmezett követésével, az állapothoz igazodó rendszeres testmozgással, a túlzott súlygyarapodás elkerülésével kell első körben megpróbálni. Ha ez nem elegendő, inzulinkezelés szükséges: az ezzel járó kényelmetlenséget a baba érdekében el kell fogadni erre az átmeneti időszakra. Az esetek jelentős részében a szülés után az anyagcserehelyzet és a vércukrok normalizálódnak, a terhességi cukorbetegség „elmúlik”, de a későbbiekben is figyelni kell a megelőzésre. A következő várandósság(ok) esetén nagyobb az esélye a szénhidrát-anyagcsere felborulásának: ekkor a vércukorszint rendszeres ellenőrzését már az első trimeszterben érdemes elkezdeni. A terhességi cukorbetegeknél 3-4-szeres a kockázata a cukorbetegség későbbi (5-15 éven belüli) kialakulásának. Ez ellen a szülést követően is folytatott kiegyensúlyozott táplálkozással, rendszeres fizikai aktivitással, a testsúlyra való odafigyeléssel, rendszeres egészségügyi kontrollal lehet tenni. A terhességi cukorbetegség gyakoribb késői gyerekvállalás, túlsúlyos/elhízott édesanya és a diabétesz családi előzménye esetén. A várandósság előtt is fennálló cukorbetegség esetén már a tervezett fogamzás előtt szakorvosi konzultáció, és a teljes várandósság ideje alatt fokozott odafigyelés szükséges.
A fel nem ismert vagy nem megfelelően kezelt terhességi cukorbetegség a baba és az édesanya egészségét is veszélyeztetheti. Ha az édesanya vércukorszintje jelentősen/tartósan megemelkedik, az serkenti a magzat inzulintermelését: az inzulin egyfajta „gyarapodási hormonként” pedig túlzott növekedést eredményezhet. Kezeletlen terhességi cukorbetegség esetén leggyakoribb szövődmény a baba túlzottan nagy születési súlya (4000 gramm, gyakran akár 4500 gramm felett), ami növeli a szülési komplikációk előfordulását, és császármetszést tehet szükségessé. Az újszülött anyagcseréje a születés után átmenetileg felborulhat, kórosan alacsony vércukorszint, légzési nehézség is jelentkezhet. Előfordulhat a belső szervek (szív, máj) megnagyobbodása. A terhességi cukorbetegség felismerésével és a várandósság végéig tartó gondozásával, a javasolt étrend betartásával, az esetlegesen előírt inzulinkezelés fegyelmezett követésével a szövődmények előfordulásának kockázata csökkenthető. Fontos, hogy ne szorongjon folyamatosan a kismama: ha a vércukorszint egyszer-egyszer enyhén, minimális időre megemelkedik, az nem veszélyezteti közvetlenül a magzat egészségét.
A cukorbetegségnek vannak hosszú távú, az életminőséget rontó, veszélyes szövődményei. Ezek kockázatát növeli a tartósan magas vércukorszint, a diabétesz mellé társuló krónikus betegségek (elhízás, magasvérnyomás-betegség, magas koleszterin- és vérzsírszint). Az enyhébb vagy súlyosabb szövődmények előfordulása a betegség időtartamával nő. Leggyakoribb szövődmények az érrendszer és az idegrendszer károsodása miatt: diabéteszes láb, láb elvesztése (amputáció); idegkárosodás okozta érzészavar (neuropátia); veseműködés csökkenése, veseelégtelenség (nefropátia); látásromlás és vakság (retinopátia); infarktus, agyvérzés kockázatának növekedése; szexuális funkció romlása. A szövődmények egy része elkerülhető, kialakulásuk késleltethető a betegség megfelelő karbantartásával, ennek záloga az orvosi terápia és a rendszeres kontroll, az étrendi elvek betartása és a megfelelő fizikai aktivitás.
A cukorbetegség legfőbb velejárója, hogy kezelés hiányában a betegnek magasabb a vércukorszintje. A jól ismert 1-es és 2-es típusú cukorbetegség mellett számos ritkább típus ismert. Ilyen például a mozaikszóval MODY-nak nevezett típus, amely ritka, és felismerése is kihívást jelent, mert a szokásos tünetek nem mindig jelentkeznek (szomjúság, gyakori vizelés, fogyás). Legtöbbször még 25 éves kor előtt kialakul. A betegség menedzselésére az esetek jelentős részében elég lehet az életmódkezelés és a gyógyszeres terápia, de inzulinkezelés is szükségessé válhat. Hátterében genetikai ok áll, ezért is jellemző, hogy a MODY több családtagnál kialakul, és akár nemzedékről nemzedékre megjelenik. Az anya MODY típusú cukorbetegsége esetén a gyerekek 50%-os valószínűséggel örökölik a génelváltozást. A MODY olyan genetikai elváltozások gyűjtőneve, amelyek a szénhidrát-anyagcsere zavarát eredményezik. Diagnózisát csak a vénás vérből végzett speciális genetikai vizsgálattal lehet felállítani, amely a kisszámú elvégzett vizsgálat miatt rendkívül hosszadalmas lehet.
