Testmozgás

A cukorbetegség sikeres karbantartásához életmódterápia szükséges. Ennek egyik fő pillére a rendszeres testmozgás.

A fizikai aktivitás hatására javul a sejtek inzulinérzékenysége (azaz az inzulin hatékonyabban fejti ki vércukorcsökkentő hatását), nő az izomzat cukorfelhasználása. A rendszeres testmozgás tartósan jobb anyagcsere-állapotot eredményez, hatékony módszer a súlyfelesleg leadásához, javítja a keringést, segít megőrizni az izmok, ízületek, csontok állapotát és a lelki egyensúlyt. A jelenleg érvényes ajánlás szerint legalább heti 3-5 alkalommal javasolt a kardió jellegű, azaz a pulzust és légzésszámot megemelő testmozgás. Ez mérsékelt terhelés esetén legyen legalább heti 150 perc (túra, kocogás, sík vidéken kerékpározás, kertészkedés, takarítás, játék a gyerekekkel), intenzív terhelés esetén pedig legalább heti 75 perc (futás, labdajáték, gyors/terepen való kerékpározás, ház körül végzett megerőltetőbb mozgásformák). Emellett ajánlott legalább heti 2 alkalommal a minden nagy izomcsoportot átmozgató erősítő edzés (például saját testsúllyal végzett gyakorlatok).

A cukorbetegek számára leginkább ajánlott mozgásforma a rendszeres, nem megerőltető gyaloglás. A séta, nordic walking, túrázás kedvező hatását fokozza, hogy ezeket szabad levegőn, a természetben végezhetjük, akár családunk, barátaink társaságában. Az úgynevezett kardió (légzés- és pulzusszámot emelő) mozgásformák, így a gyaloglás, futás, úszás, kerékpározás is tartósan javítja az anyagcsere-állapotot. Ha a cukorbeteg állapota lehetővé teszi, az erősítő edzés (saját testsúllyal vagy kisebb súlyokkal végezve) is kedvező hatású.

Ha nincs ellenjavallata, bármilyen sport űzhető, de fokozottan kell figyelni a sérülésveszélyre (láb kíméletére) és a testmozgáshoz kapcsolódó rendszeres vércukormérésre, hosszabb sporttevékenység esetén a plusz szénhidrátbevitelre. Idősebb életkor, szövődmények, további krónikus betegségek esetén egyáltalán nem ajánlottak a nagy erőkifejtéssel, fokozott sérülésveszéllyel járó mozgásformák (például súlyemelés, küzdősportok, extrém sportok).

Az életmód részévé váló rendszeres fizikai aktivitásnak köszönhetően orvossal konzultálva csökkenthető lehet a gyógyszerek, illetve az inzulin adagja.

Akik koruk vagy az esetleges szövődmények miatt nem tudnak sétálni sem, kérjenek segítséget gyógytornásztól, diabétesz edukátortól az ülve vagy fekvő helyzetben végezhető tornagyakorlatok elsajátításához.

A fizikai aktivitás szinte minden formája csökkenti a vércukorszintet, segít a jobb anyagcsere-állapot elérésében. Nem javasolt elkezdeni a testmozgást, ha a vércukorszint túl magas (13-14 mmol/l feletti), mert ilyenkor mozgás hatására még tovább emelkedhet az érték. Ilyenkor a fizikai aktivitást el kell halasztani a 10-12 mmol/l vagy kisebb értékek méréséig. Ha edzés előtt a vércukorszint 6,5 mmol/l vagy kevesebb, javasolt plusz szénhidrátot fogyasztani edzés előtt (és akár közben is) a hipoglikémia elkerülésére. Testmozgásnál többször kell vércukrot mérni, mert a váratlanul leeső vércukor sport közben még veszélyesebb helyzetet idézhet elő (például hegymászás, úszás, kerékpározás esetén).

Fontos, hogy az intenzív mozgás egyfajta fizikai stresszhatást gyakorol szervezetünkre, amely rövid távú vércukorszint-emelkedéssel járhat az aktivitás befejezésekor. Az emelkedő tendencia néhány óra után átvált egy hosszabb távú csökkenésbe, épp ezért érdemes előre készülni kisebb plusz szénhidrátadagokkal és gyakoribb méréssel.

Utazás, nyaralás esetén a napirend és az étrend változik, a megszokottól eltérő vércukorszinteket tapasztalhatunk. Az inzulinterápia módosítandó, ha több testmozgást tervezünk, más éghajlatra utazunk, jelentősen eltérő időzónába repülünk. A változtatásokat a kezelőorvossal kell még indulás előtt megbeszélni. A célország egészségügyi ellátórendszeréről érdemes előre tájékozódni, egy esetleges egészségügyi ellátás teljes költségére biztosítást kötni, és angol nyelvű igazolást vinni a cukorbetegségről és annak kezeléséről. A szükségeshez képest legalább kétszer annyi gyógyszert, tesztcsíkot, plusz vércukormérő készüléket, tartalék elemet, inzulinkezeléshez szükséges tartozékot kell a kézipoggyászba csomagolni (sosem a feladott csomagba!). Az inzulint nem szabad nagy melegnek vagy fagynak kitenni, mert hatását veszti. Szintén a kézipoggyászban legyen szőlőcukor, keksz az esetleges hipoglikémia elkerülésére. Cukorbeteg igazolás felmutatásával általában a kis dobozos üdítő is felvihető a repülőre a kézipoggyászban. A hosszú utazás, az időzónák átlépése, a tartós ülő helyzet megbolygathatja a szénhidrát-anyagcserét: érdemes rendszeresen átmozgatni a tagokat, elégséges folyadékot fogyasztani és gyakrabban mérni a vércukorszintet. Az étkezési inzulint csak akkor szabad beadni, ha már megkaptuk az ételt, és látjuk annak hozzávetőleges szénhidráttartalmát.